Vége a mesének

Délutáni altatási kísérlet a Kaptárkőben.
PIPAPA: Matyi, gyere, pihenünk egyet.
MATYI: Nem.
PIPAPA: Olvasok egy izgi mesét. (Elkezdi olvasni.)
MATYI (lefekszik, fordul kettőt): Vége, PiPapa, vége.
PIPAPA: De hát ez volt az első oldal.
MATYI (határozottan, komolyan): Vége. (Elveszi a mesekönyvet.) Vége.
PIPAPA: Pont a végére vagyok kíváncsi. Épp most kezdődött.
MATYI (leveszi PiPapa szemüvegét, elindul vele a nagyszobába, hogy lerakja): PiPapa, gyere, vége.

Sörtet

Mire Matyi felébred, már nem vagyok otthon.
MATYI: Apu?
JULE: Elment dolgozni, kicsim.
MATYI (elgondolkozva, majd felcsillanó szemmel): Nem, vesz sörtet!

Nem alszani!

Matyival kettesben vagyunk otthon, Terka és Jule holnap jönnek haza a szülészetről. Próbálom elaltatni Matyit, már háromnegyed tíz van, de ő pörög. Már nem is nagyon küzdök az altatással, inkább lehunyom a szemem a matracon. Mire ő: „Apu! Nem alszani! Matyi nem elfáradt!”

Édesem

Matyinak Jule megtanította az édesanya szót, amit aztán Matyi már magától, nagyon kreatívan kezdett el becézni, ragozni és a megfelelő névvel alkalmazni mindenkire. Így aztán, ha épp rátör egy-egy szeretethullám, úgy öleli át egyikünk-másikunk combját, hogy közben mondja: „Ééédesapukám!”, „Ééédes PiPapa!”, sőt azóta a húgát is úgy simogatja, hogy közben mondogatja neki: „Édes Terkababa!” Amikor Terka még nem volt otthon, az egyik napot Matyi végig a Kaptárkőben töltötte, én egész nap ügyeket intéztem, és csak késő este mentem érte. Amikor odaértem, próbáltam belőle egy „Ééédesapukám!”-at kicsikarni, de akkor épp nem volt kedve hozzá. Amikor viszont hazaértünk, egyből berohant a szobájába, megölelte az 50 centis plüssnyuszit, és felkiáltott: „Ééédesnyuszikám!”