Kire ütöttek?

A Matyi és a Terka állnak a fürdőszobában, nézik magukat a tükörben.
MATYI ÉS TERKA: Anya, mi nem is hasonlítunk egymásra. Mondd már, miben hasonlítunk?
JULE: Hmm… állatok?
(Nevetés.)
JULE: Hmm… szemetek?
(Fulladozó nevetés.)

Budavári sikló

A Matyi és a Bence a Magyar Béla által készített Budapest-tusrajzot nézegetik, amit a Julétól kaptam valamelyik szülinapomra. Nagyon el vannak benne merülve, már vagy negyed órája állnak előtte, és vesézik ki az egyes helyszíneket, épületeket. Amikor a budai várhoz érnek, a Matyitól ezt hallom: „Az ott meg, ami megy fel a várba. Az a… Az az izé… mi is a neve? Na, tudod, az a lépcsős vonat.”

Korlátok nélküli nyelvhasználat

Családi biciklitúrán vagyunk a Zemplénben, útközben áthaladunk Korlát falucskán. Nem sokkal később, Boldogkőváralján megállunk frissíteni és pihenni egy kicsit. Ahogy pihegünk, a Jule megszólal: „De jó volt ez a hosszú lejtő az előző településnél! Hogy is hívták? Kerítés?”

Terence Hill

Régi fotókat nézegetünk a hetvenes évekből: Mama és Papa esküvője, Jutiék esküvője, Peti keresztelője, ilyesmik. Az egyik csoportképnél a Jule megjegyzi, hogy a Papa hogy hasonlít rajta Terence Hillre. Mire a Terka felkiált: „Tényleg! Nekem is nagyon ismerős volt!”

A szétszórtság váratlan előnyei

A Terka reggel otthon hagyta a tízóraiját, ami ráadásul egy bővített adag, mert mostanában nem esznek a menzán ebédet. Ma hétfő van – ennek a történetben még lesz jelentősége –, és délután még zongorája is van, így csak háromkor fogok érte menni. Szóval megesik rajta az apai szívem, és nagyszünetben utána viszem a kaját. Az udvar zárt kapuján keresztül társalgunk:
PETI: Terka, otthon hagytad reggel a tízóraidat, utánad hoztam.
TERKA: Köszi! De nem baj, mert megettem helyette az ebédemet.
PETI: Milyen ebédedet? Hát a teljes kajacsomagot otthon hagytad.
TERKA (elgondolkodva): Hm… De akkor mit ettem?… Jaaaa, akkor az valószínűleg még a pénteki volt, ami a táskámban maradt!

Főzés takarékon

A gyerekek főzik ma a vacsorát a Jule irányításával, aki jelzi a Terkának, hogy ideje meggyújtani a lángot a tűzhelyen. Mire a Terka visszakérdez: „Anya, a spórolósra kell?”

Latin

A gyerekek sok Asterixet olvasnak mostanság, amiben gyakran előfordulnak latin kifejezések, leggyakrabban az „Ave!” köszöntés. Este, mikor megyek be hozzájuk elköszönni, ők éppen ezzel szórakoztatják magukat és egymást: „Ave, Terka!”, „Ave, Matyi!” Amikor belépek, engem is köszöntenek: „Ave, Apa!” Természeesen igyekszem megragadni minden alkalmat, amikor egy kis nyelvoktatást tarthatok nekik (bár ez a téma még mindig sokkal jobban érdekel engem, mint őket…). Mondom nekik, hogy az apa latinul pater, tehát azt kellene mondaniuk, hogy „Ave, pater!” Mire a Terka: „Akkor te pater Péter vagy?” (Megálltam, hogy kijavítsam pater Petrusra.)