A Terka reggel otthon hagyta a tízóraiját, ami ráadásul egy bővített adag, mert mostanában nem esznek a menzán ebédet. Ma hétfő van – ennek a történetben még lesz jelentősége –, és délután még zongorája is van, így csak háromkor fogok érte menni. Szóval megesik rajta az apai szívem, és nagyszünetben utána viszem a kaját. Az udvar zárt kapuján keresztül társalgunk:
PETI: Terka, otthon hagytad reggel a tízóraidat, utánad hoztam.
TERKA: Köszi! De nem baj, mert megettem helyette az ebédemet.
PETI: Milyen ebédedet? Hát a teljes kajacsomagot otthon hagytad.
TERKA (elgondolkodva): Hm… De akkor mit ettem?… Jaaaa, akkor az valószínűleg még a pénteki volt, ami a táskámban maradt!
2021. január 11.
A szétszórtság váratlan előnyei
