Pompa

Nani beszerzett két papír süvegkalapot a gyerekeknek Szilveszterre, amit véletlenül két nappal előtte megtaláltak. Délcegen masíroznak befelé a nagyszobába a kalapokkal a fejükön, mi meg kérdezzük, hogy hát ez meg micsoda, mire a Matyi: „Szilveszterben ebben fogunk pompázni!”

Módosított mondóka

Matyi mondókaátirata:
Csip-csip csóka,
Vak varjúcska,
Komáromasszony kéreti a szekerét…

Kábé

A Matyi egyre jobban ismeri a számokat, de a háromjegyűeknél még nem tart. Karácsonyra többek között megkapta a Némó nyomában és a 101 kiskutya című Disney-könyveket. Másnap, amikor kérdezzük, hogy miről is szólnak az új könyvei: „Hát az egyik a Némó, a másik meg Néhány kiskutya.”

Repedt fazék

A gyerekek kicsit meg vannak fázva, a Terka hangja ébredés után nem sokkal még elég köszörülős. Matyi megjegyzi: „A Terkának fazékretek hangja van.”

Matyiszavak

• kacsep: ketchup
• keresztődés: kereszteződés
• az öregek recések: ráncosak
• cipőlapát: cipőkanál
• Viginsz Boginsz: Mrs. Goggins a Postás Pat című meséből

Kolbászok

A nagy soproni Intersparban vásárolunk. Egy teljes soron csak szalámik és kolbászok lógnak. Matyi felkiált: „Ezt biztos mind a Sanyi csinálta!”

Választhattok

A Terka és a Matyi kaptak egy-egy Kinder-tojást. Miközben a csokit majszolják, a Jule összerakja nekik a meglepetés-játékokat: egy kisautót meg egy krokodilt. Érdekes módon a Matyinak most nem az autó, hanem a krokodil tetszik meg jobban.
MATYI (kicsit aggódva kérdezi): Az a Terkáé?
JULE: Hát… választhattok.
MATYI (gyorsan a Terka elé teszi a kisautót): A Terka ezt választja!

Anyai aranyköpés

A felnőttek is tudnak azért vicceseket mondani. Jule Anna-Peti-Gergőt olvas a Matyinak, a könyvbeli család épp a lillafüredi mésztufabarlangban jár. Jule a következőt olvassa: „A család rövid sétát tett a musztafabarlangban.”

Autózzunk!

MATYI: Anya, autózzunk!
JULE: Matyikám, én szeretnék vacsizni, mert éhen halok.
MATYI: De én meg szeretnék autózni, mert autón halok. (Majd nagy nevetés, amikor rájön, mekkora poént mondott.)

Nem mi játszottunk vele

Késő estébe nyúló tortakészítés folyik Sopronban, Matyi is „segít” (kivételesen ma nagyot aludt délután, úgyhogy még ébren van). Kiderül, hogy nincs elég vaj, ezért felajánlom, hogy elugrom a Gabi bringájával, és veszek. Mivel szerdán is ezzel a bringával voltam vásárolni, és a zárjában benne volt a kulcs, most meg sem nézem, csak elindulok – a boltnál derül ki, hogy nincs benne, nem tudom lezárni a bringát. Szerencsére nem viszik el, hazaérve kérdezem a lányokat, tudnak-e valamit a kulcsról, hiszen két napja még megvolt. Aztán felrémlik bennem, hogy a gyerekek délután a bringa környékén játszottak, pakolásztak mindenfélét, úgyhogy megkérdezem a Matyit – aki az eddigi beszélgetés során annyira belemerült a tortázásba, mint aki ott sincs –, nem ők kavarták-e el a kulcsot a Terkával. Rám néz tágra nyílt szemekkel: „Neeeem, nem mi játszottunk vele.” De abban a pillanatban le is ugrik a sámlijáról, amin eddig ügyködött, és felkiált: „De megnézem, hátha itt van!”, és már szalad is a nappaliba, kinyitja a kristálypoharas szekrényt, benyúl az egyik tálalótálca mögé – és csillogó szemekkel előveszi a kulcsot. És aztán persze nem érti, miért szakadunk meg a röhögéstől mindannyian.

Mi sem természetesebb

Elmentem ma vásárolni a két gyerekkel. Mind a kettő a bevásárlókocsiban ül, és túl vagyunk már egy kiflin. Észreveszem, hogy a Terka haja tele van kiflimorzsával. Felteszem a költőinek szánt kérdést: „Mi ez a sok morzsa a hajadban, Terka?” Mire – legnagyobb meglepetésemre – a Matyi teljes természetességgel válaszol: „A Terka haja a daráló, és megnéztem, hogy ledarálja-e a kiflit!”

Cin-cin

Jule osztálytalálkozóra utazott Egerbe busszal, kivittük az állomásra. Amikor a busz kigördül, a Matyi hozzám fordul, és megkérdezi: „Anya az egeres busszal ment el?”

Lapulevél

Matyival répát rágcsálunk reggelire, és azt játsszuk, hogy nyuszik vagyunk. Mivel mostanában néha kicsit nehezen megy neki a reggeli pisilés – megfeledkezik róla, nincs kedve hozzá, hisztizni kezd tőle satöbbi –, próbálom nyuszimódra rávenni, hogy menjen el vécére.
PETI: Nyuszikám, menj el, pisilj le egy lapulevelet.
MATYI (el is megy, majd jön vissza büszkén bejelenteni): Apu, pisiltem egy apulevelet!

Orra?

Matyi egy első és hátsó részre szedhető kisautó hátsó darabjával játszik.
NANI: Matyi, miért nincs annak az autónak orra?
MATYI: Mert szája sincsen!

Mezít

Az udvaron vagyunk a gyerekekkel:
ÁDI (szomszéd srác, Matyi legjobb barátja): Peti, te miért vagy mezítláb?
PETI: Tudod, nyár van, meleg van, jól esik ilyenkor mezítláb lenni.
MATYI (mindenképpen be akar kapcsolódni a beszélgetésbe – nincs rajta felső, a köldökére mutat): Apu, én pedig mezítpocakon vagyok!

Felrezzent

MATYI (séta közben): Hű! Ott egy BMW!!! … Apu, felrezzentem, hogy ott egy BMW.

Kipurcant

MATYI: Anya, autózzunk!
JULE (a földön hasalva): Nem tudok. Kipurcantam.
MATYI (megbök): Beteszem a purcot!

Kizárt dolog

MATYI: Anya, tegyél be a kiságyba a Terka mellé!
JULE: Az ki van zárva, kisfiam.
MATYI: De az nyíljon ki!

Kukacozás

A Nani csinált két aranyos díszt a gyerekek nevével, amik kikerültek a szekrény ajtajára. A Matyién autók vannak, a Terkáén egy kukac. Matyi megállapítása a díszekről: „Enyém az autós, mert én szeretek autózni, és a Terkáé a kukacos, mert ő szeret kukacozni.”

Aha

A Matyit sajnos sikerült rászoktatni az igen helyett az aha használatára. Mondjuk nagyon aranyos hanglejtéssel mondja, de azért igyekszünk leszoktatni róla, ezért ha aházik, mindig figyelmeztetem, hogy inkább mondjon igent helyette. Egyszer csak, amikor éppen a sorozatos kérdéseire válaszolgatok, közbeszól.
MATYI: Apu, nem aha, hanem igen.
PETI: Hú, azt mondtam volna, hogy aha?
MATYI: Aha!

Családi öntudat

A bölcsődei gyereknapon hosszúkás lufiból figurákat hajtogatnak az ügyes bácsik. Matyi egy zsiráfot kér.
PETI: Matyi, szerintem adjunk nevet az új zsiráfnak, mit szólsz?
MATYI: Jó.
PETI: Mit szólnál például ahhoz, hogy Zsiráf Zsolti?
MATYI: Nem! Legyen Fóf Zsiráf, mert én is Fóf Matyi vagyok!

Nagymamák

MATYI: Anya, képzeld, a Patrikért a nagymamája jött a bölcsibe! Mert neki van nagymamája. Nekem is van nagymamám.
JULE: Igen. És hány nagymamád van?
MATYI: Hát, Mama, Nani, Gabi és a cica...

Ásítás

Matyi reggel, bölcsibe menet, egy ásítás után: „Azt ásítottam, hogy álmos vagyok.”

Versenyeznek

A Matyival ma délelőtt bent lehettem a bölcsiben, mert húsvétolás volt. Már nagyon téblábolt, ezért elszaladtunk pisilni. Ül a vécén, elvörösödik a feje, könnybe lábad a szeme, és erőlködve megszólal: „Jajj, kaki is jön, de előbb a pisi, mert versenyeznek!”

Miért?

Óhatatlan, hogy a szülő egy idő után elunja a sorozatos „Miért?” kérdéseket, és végül csak rávágjon valamit. A Matyi a múltkor megbosszulta ezt a lustaságot. Mesekönyv-nézegetés közben az egyik képnél:
MATYI: Anya, kérdezd meg, hogy miért van ez így!
JULE: Matyikám, miért van ez így?
MATYI: Csak.

Matyiszavak

• megszaladt az örömöm: valami tetszett
• itt viszketem le: megvakarom
• pocakoljál le: hasalj le
• vödön: a vödör és a bödön keveréke, a fürdőszobai játékként használt, kiürült fürdősótartó műanyagdobozokat jelenti
• Meklin Viklán: a Pixar-féle Villám McQueen a Verdákból
• Lútó: a Disney-féle Plútó kutya
• Pinger Pingui: Kinder Pingui csoki
• háztetőmotor: motorháztető
• továbbig: tovább, mostantól, pl. meseolvasás és lámpaoltás után: „Apu, most menjél, anyával pihenek továbbig.”

Tér és idő

Matyinak van egy teknőse a hátán iránytűvel. Délután azt is megtanulta, hogy az iránytű mindig észak felé mutat. Este, lefekvéskor megfogja a teknőst, és mondja a Julénak: „Odateszem az ágyamba az iránytűteknőst, hogy emlékezzél rá, hogy nálunk felé is északa van.”

Tárgyalási szintű magyar

A bölcsiből eljövet Matyi nyalókát akar venni, én tiltakozok. Mire ő (egy kicsit megmélyítve a hangját, hogy érezzem a szigort): „Apu, ha azt mondod, nem veszel nyalókát, kénytelen leszek azt mondani, hogy vegyél Kinder Pinguit.”

Nem is tudom

Matyi jó pár hónapig ezzel a viszontválasszal tromfolt a következő jellegű párbeszédeknél:
KÉRDEZŐ: Matyi, tudod, hogy [miért nem eszünk a földről | hány éves vagy | mitől döglik a légy | stb.]?
MATYI (a tőle megszokott teljes határozottsággal): Igen.
KÉRDEZŐ: Na [miért | hány | mitől | stb.]?
MATYI (elgondolkodó hangsúllyal, de mégis valahogy kijelentő módon): Nem is tudom.

Pú

Matyi szokás szerint autózott Sopronban, mikor Gabi elkapta, és egy nagy púzós puszit nyomott a hasára. Ekkor a Matyi kitépve magát a Gabi kezéből, mérges hangon közölte: „Nem szabad megpúzni!”

Bánataim

Matyi esti fürdésre történő szokásos rábeszélését gondoltam színesíteni azzal, hogy felajánlom, fürödjünk együtt. Elébe is mentem a dolognak, olyannyira, hogy én már a fürdőkádban ültem, ő meg felöltözve rohangált a lakásban. Egyszer csak odajött, felemelt mutatóujjal:
MATYI: Azért nem jövök fürdeni, mert bánataim vannak!
JULE: Milyen bánataid vannak?
MATYI: Azt mondtad, hogy jöjjek fürdeni, és nem nézhetek mesét…

Bunda

Matyival a Mezőgazdasági Múzeumban voltunk. Az egyik teremben egy óriási medvebőr volt leterítve szőnyegnek. Elmagyaráztam neki, hogy lenyúzták a mackó bundáját, és leterítették a földre, hogy meleg legyen. Erre visszakérdezett: „És a mackó felveszi, ha fázik?”

Rokoni viszonyok

Régi családi diákat nézegetünk. Matyi egyiken felismeri a Mamát, aki várandós (valószínűleg velem). Kérdem tőle, szerinte ki van a Mama pocakjában, mire ő: „Hát a PiPapa!”