A szétszórtság váratlan előnyei

A Terka reggel otthon hagyta a tízóraiját, ami ráadásul egy bővített adag, mert mostanában nem esznek a menzán ebédet. Ma hétfő van – ennek a történetben még lesz jelentősége –, és délután még zongorája is van, így csak háromkor fogok érte menni. Szóval megesik rajta az apai szívem, és nagyszünetben utána viszem a kaját. Az udvar zárt kapuján keresztül társalgunk:
PETI: Terka, otthon hagytad reggel a tízóraidat, utánad hoztam.
TERKA: Köszi! De nem baj, mert megettem helyette az ebédemet.
PETI: Milyen ebédedet? Hát a teljes kajacsomagot otthon hagytad.
TERKA (elgondolkodva): Hm… De akkor mit ettem?… Jaaaa, akkor az valószínűleg még a pénteki volt, ami a táskámban maradt!

Latin

A gyerekek sok Asterixet olvasnak mostanság, amiben gyakran előfordulnak latin kifejezések, leggyakrabban az „Ave!” köszöntés. Este, mikor megyek be hozzájuk elköszönni, ők éppen ezzel szórakoztatják magukat és egymást: „Ave, Terka!”, „Ave, Matyi!” Amikor belépek, engem is köszöntenek: „Ave, Apa!” Természeesen igyekszem megragadni minden alkalmat, amikor egy kis nyelvoktatást tarthatok nekik (bár ez a téma még mindig sokkal jobban érdekel engem, mint őket…). Mondom nekik, hogy az apa latinul pater, tehát azt kellene mondaniuk, hogy „Ave, pater!” Mire a Terka: „Akkor te pater Péter vagy?” (Megálltam, hogy kijavítsam pater Petrusra.)

Bolondos mértékegységek

A Terka ma estére palacsintasütést tervez. Már többször kevert palacsintatésztát, ügyesen is csinálja, de azért a biztonság kedvéért a Jule összeírja neki a hozzávalókat, amíg ő elmegy szülői estre. Pár perc múlva jön a Terka segítséget kérni:
TERKA: Apa, hány milliliter egy dililiter?
PETI: ???
TERKA: Miért, akkor mi az a „dl”?

Fékek és tűzoltók

Bringázunk a gyerekekkel (pontosabban én futok): ez a koronavírus miatt otthoni oktatásban tartott mozgásóránk. A Matyi arról beszél, hogy mennyiféle fék van: kontra, dobfék, görgős fék stb. Mire a Terka kijelenti: „A Zoli is fék.” Értetlen fejünket látva megmagyarázza: „Hát mert megfékezi a tüzet!” Majd így folytatja: „De ő jobbfék.” Látva, hogy ezt is magyaráznia kell, hozzáteszi: „Miért? Hát nem balfék!”

Kicsi a bors, de logikus

Nézegetem a borsszórót, amit a Jule kapott a Nanitól a születésnapjára. Elég csavaros a dizájnja: amikor az asztalon meglátja az ember, valószínűleg nem jön rá elsőre, hogy hogyan is lehet belőle borsot szórni.
PETI: Nagyon jól néz ki ez a borsszóró, de nem túl sok logika van benne.
TERKA (flegmán): Nem is logikának kell benne lennie, hanem borsnak.

Tolsztoji

A számítógép előtt ülünk, a Terka az ölemben, hangoskönyvet keresünk nekik a YouTube-on. Találok egy hosszú lejátszási listát, amiben főleg nagyregények vannak, de egy-két gyerekeknek szóló rádiójáték is. Az első eleme Tolsztojtól a Háború és béke, úgyhogy a felső képernyőn ez látható nagy betűkkel kiírva. Vicceskedve meg is kérdezem tőle, hogy ehhez mit szólna (lásd még: dad jokes). Aztán közben másra terelődik a szó, abban maradunk, hogy mégsem hallgatnak ma hangoskönyvet, úgyhogy az alsó képernyőn el is indítom a Mixcloudon épp beállított afrofunk mixet. Afrikai ütősök, gitárok, elektromos orgonák szólalnak meg – Terka ráncolja is a szemöldökét, majd a felső képernyőn lévő feliratot böngészve bizonytalanul kérdezi: „Ez most a Toy Story?”

Orrszarvú

A Terka két rózsatövist ragaszt az orromra, amitől úgy nézek ki, mint egy orrszarvú. Így kommentálja: „Apa, tökre úgy nézel ki, mint egy gutáns állat.”

Csengettyűs jó napot!

Mivel Krakkóban vagyunk, tanítgatom a Terkát, hogyan kell lengyelül köszönni: „Dzień dobry”. Az ő fülében viszont még valószínűleg a karácsonyi csengettyűk visszhangzanak, mert visszakérdez: „Jingle Bell?”

Csókok

Megölelem, megpuszilom a Julét, miközben a Terka nekünk háttal a földön játszik valamit. Magában így morfondírozik: „Fujj, csókok… Bár, végül is, ha felnőtt leszek, majd én is fogok.”

Ment-e a könyvek által a világ elébb?

A gyerekek a kertben „söröznek” (0,0%-os rádlerrel) egy koszlott pokrócon ülve. Én fent dolgozom. Látom, hogy jön fel a Terka, és huncut mosollyal visz le egy keményfedeles könyvet. Gyanús, úgyhogy utánaszólok:
PETI: Terka, miben sántikálsz? Huncut a mosolyod.
TERKA: De Apa! Pont, hogy nem rossz dolgot csinálok, hanem jót! Nem akarjuk, hogy a pokrócra ömöljön a sör, ezért leviszek egy kemény, lapos könyvet, hogy arra tegyük a sörösdobozokat!

Bosszantó

Az oviban a Terka ezzel fogad: „Apa! A Johanna úgy felbosszantott, hogy idegfurdalásom van!”

Feledékeny

Reggel, oviba menet a Lenkéék háza előtt biciklizünk el a Terkával.
PETI: Nézd csak, ott a Lenkéék háza. Délután jöttök ide.
TERKA: Micsoda?
PETI: Hát meg van beszélve, hogy néptánc után a Lenke anyukája mindkettőtöket elhoz, és itt lesztek estig. Beszéltünk róla. Elfelejtetted?
TERKA: Ja, kiesett a fejemből. De már visszatettem.

Bazalt

Jövünk haza Révfülöpről a céhes bringatúráról. Ahogy a Hegyestű közelében haladunk el, mondom a gyerekeknek, hogy ez is nagyon izgalmas hely, majd el kellene jönni egyszer, mert nagyon érdekes bazaltképződményeket lehet látni. Mire a Terka: „Mi az a bazalás?”

Szóvicckirályok

Megyünk a Balcsira strandolni az Andrisékkal. A Bezerédj (ejtsd: „bezerédi”) strandot néztük ki Akarattyán, mert én oda nagyon sokat jártam, és mindenki mást is sikerült meggyőznöm, hogy jó lesz.

A Terka a vonaton kérdezi, melyik strandra megyünk, mondom: „Bezerédi”. Huncut mosollyal, csodálkozást színlelve visszakérdez: „Ezerévi?”

Ahogy közeledünk Csittényhegy v.m. felé, a vonat megáll. A Matyi kérdezi, hol vagyunk, mondom: „Fülén”. Ugyanazzal a huncut mosollyal, mint az előbb a Terka, visszakérdez: „És utána hol állunk meg? Orrán?”

Nem is értem, honnan szedik ezeket… :-)

Identitás

Épp a horvát tengerben fürdünk, tehát nem tudom, honnan jut eszébe, de a Terka egyszer csak teljes egzaltáltsággal mesélni kezdi: „Képzeld, Apu, amikor az oviban egyszer napos voltam valakivel, akkor észrevettük, hogy elfogyott a kéztörlő. Én voltam az egyik, és a másik már nem emlékszem, ki volt, de nem én.”

Új cipő

A Terka új cipőt kapott, de elsőre hisztizett, hogy nem jó, nem akar ebben oviba menni. Megbeszéltük, hogy akkor előbb itthon bejáratjuk délután, és másnap már abban megy. Hazaérünk délután, meglátja a direkt ezért kikészített lábbeliket, amiről egyből beugrik neki, amit reggel megbeszéltünk: „Apu, be kell sétálni az új cipőmet!”

Nehéz a szülőket megóvni a külvilág káros hatásaitól

A Terka kapott egy szettet karácsonyra, amivel csillámtetkókat lehet készíteni. Miután magát és a Matyit teljesen kidekorálta, sorra kerültek a felnőttek. Én sem menekülhettem, úgyhogy úgy gondoltam, akkor már csináljuk rendesen: kértem egy rózsaszín szívecskét a bal vállamra.
JULE (az elkészült tetkót megpillantva): Hű de szexi!
TERKA (csípőre tett kézzel, összevont szemöldökkel, kedves megrovással a hangjában – pont, ahogy egy jó nevelőnek azt csinálnia kell): Hol tanultátok ezt a szexit?!

Mesterségem címere

MATYI: Ma az iskolában énekeltük az Izzik a galagonya-verset.
PETI: Az jó kis vers, ki is írta?
MATYI: Nem tudom.
PETI: Nem a Weöres Sándor?
MATYI: Ja, de, igen, már emlékszem, mert úgy tudom, hogy az őszi verseket Weöres Sándor írja.

Megbocsátani nehéz

A Terka mostanában nagyon bosszantó, ígéreteket be nem tartós, hisztis viselkedéssel feszegeti a határait. Ma is ez történt, és mutatva, hogy szomorú vagyok miatta, sikerült kicsikarni belőle egy nem túl őszinte bocsánatkérést.
TERKA: Bocsánatot kérek.
PETI: Rendben, megbocsátok, de nagyon nehezemre esik, mert mostanában mindig ezt csinálod. Én mindig elhiszem, hogy többet nem fogsz ilyet csinálni, de aztán másnap megint csinálod. Szóval nagyon nehezen bocsátok meg.
TERKA: Igen, megbocsátani nagyon nehéz. Amikor én életemben először megbocsátottam, az is nagyon nehéz volt. Még lihegtem is.

Sóska

Az udvaron vagyok a gyerekekkel, a Jule telefonál, hogy mit hozzon vacsorára. A Terka kéri a telefont, ő akar anyával beszélni. Mondja neki, hogy sóskát hozzon. A Jule próbál tiltakozni – „Két falatot sem fogsz belőle enni, kislányom!” –, de aztán persze beadja a derekát. Vacsorára elkészül a sóska, a Terka természetesen két falat után otthagyja, az a két falat is inkább csak a reszelt parmezán a tetejéről.
PETI: Édes kislányom, úgy mégis mire gondoltál, amikor azt mondtad anyádnak, hogy sóskát kérsz vacsorára?
TERKA: Hát inkább tejbegrízre.