Csengettyűs jó napot!

Mivel Krakkóban vagyunk, tanítgatom a Terkát, hogyan kell lengyelül köszönni: „Dzień dobry”. Az ő fülében viszont még valószínűleg a karácsonyi csengettyűk visszhangzanak, mert visszakérdez: „Jingle Bell?”

Cement

A Jule és a Terka kártyáznak, a Matyinak meg épp rossz kedve van, ezért az asztal túlfeléről kötözködik velük.
JULE: Matyi, olyan vagy, mint a cement: mindenbe belekötsz.
MATYI: Nem. A cement nem is köt bele mindenbe.

Csókok

Megölelem, megpuszilom a Julét, miközben a Terka nekünk háttal a földön játszik valamit. Magában így morfondírozik: „Fujj, csókok… Bár, végül is, ha felnőtt leszek, majd én is fogok.”

Ölelés

MATYI: „Mama, tudod mi a legnagyobb szívás? Az, hogy nem tudlak annyira megölelni, mint amennyire szeretlek.”