2013. szeptember 29.
Anyai aranyköpés
Bejegyezte:
Peti
A felnőttek is tudnak azért vicceseket mondani. Jule Anna-Peti-Gergőt olvas a Matyinak, a könyvbeli család épp a lillafüredi mésztufabarlangban jár. Jule a következőt olvassa: „A család rövid sétát tett a musztafabarlangban.”
2013. szeptember 15.
Autózzunk!
Bejegyezte:
Jule
MATYI: Anya, autózzunk!
JULE: Matyikám, én szeretnék vacsizni, mert éhen halok.
MATYI: De én meg szeretnék autózni, mert autón halok. (Majd nagy nevetés, amikor rájön, mekkora poént mondott.)
JULE: Matyikám, én szeretnék vacsizni, mert éhen halok.
MATYI: De én meg szeretnék autózni, mert autón halok. (Majd nagy nevetés, amikor rájön, mekkora poént mondott.)
2013. szeptember 13.
Nem mi játszottunk vele
Bejegyezte:
Peti
Késő estébe nyúló tortakészítés folyik Sopronban, Matyi is „segít” (kivételesen ma nagyot aludt délután, úgyhogy még ébren van). Kiderül, hogy nincs elég vaj, ezért felajánlom, hogy elugrom a Gabi bringájával, és veszek. Mivel szerdán is ezzel a bringával voltam vásárolni, és a zárjában benne volt a kulcs, most meg sem nézem, csak elindulok – a boltnál derül ki, hogy nincs benne, nem tudom lezárni a bringát. Szerencsére nem viszik el, hazaérve kérdezem a lányokat, tudnak-e valamit a kulcsról, hiszen két napja még megvolt. Aztán felrémlik bennem, hogy a gyerekek délután a bringa környékén játszottak, pakolásztak mindenfélét, úgyhogy megkérdezem a Matyit – aki az eddigi beszélgetés során annyira belemerült a tortázásba, mint aki ott sincs –, nem ők kavarták-e el a kulcsot a Terkával. Rám néz tágra nyílt szemekkel: „Neeeem, nem mi játszottunk vele.” De abban a pillanatban le is ugrik a sámlijáról, amin eddig ügyködött, és felkiált: „De megnézem, hátha itt van!”, és már szalad is a nappaliba, kinyitja a kristálypoharas szekrényt, benyúl az egyik tálalótálca mögé – és csillogó szemekkel előveszi a kulcsot. És aztán persze nem érti, miért szakadunk meg a röhögéstől mindannyian.
2013. szeptember 8.
Mi sem természetesebb
Bejegyezte:
Jule
Elmentem ma vásárolni a két gyerekkel. Mind a kettő a bevásárlókocsiban ül, és túl vagyunk már egy kiflin. Észreveszem, hogy a Terka haja tele van kiflimorzsával. Felteszem a költőinek szánt kérdést: „Mi ez a sok morzsa a hajadban, Terka?” Mire – legnagyobb meglepetésemre – a Matyi teljes természetességgel válaszol: „A Terka haja a daráló, és megnéztem, hogy ledarálja-e a kiflit!”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)