Csengettyűs jó napot!

Mivel Krakkóban vagyunk, tanítgatom a Terkát, hogyan kell lengyelül köszönni: „Dzień dobry”. Az ő fülében viszont még valószínűleg a karácsonyi csengettyűk visszhangzanak, mert visszakérdez: „Jingle Bell?”

Cement

A Jule és a Terka kártyáznak, a Matyinak meg épp rossz kedve van, ezért az asztal túlfeléről kötözködik velük.
JULE: Matyi, olyan vagy, mint a cement: mindenbe belekötsz.
MATYI: Nem. A cement nem is köt bele mindenbe.

Csókok

Megölelem, megpuszilom a Julét, miközben a Terka nekünk háttal a földön játszik valamit. Magában így morfondírozik: „Fujj, csókok… Bár, végül is, ha felnőtt leszek, majd én is fogok.”

Ölelés

MATYI: „Mama, tudod mi a legnagyobb szívás? Az, hogy nem tudlak annyira megölelni, mint amennyire szeretlek.”

Fogas kérdés

Jövünk haza Olaszországból, megy az Alma együttestől a „csattant egy protézis a magház tetején”. Terka nem érti a szöveget, ezért a Matyihoz fordul segítségért, aki szolgálatkészen világosítja fel: „Hát csattant valami a magház tetején, és még az a protéz is, de azt nem tudom, micsoda”.

Lego-pakolás

JULE: Na hogy állunk azzal a Lego-pakolással?
MATYI: Folyton elkezdek építeni, és nem bírom abbahagyni.

Terkaszavak, Matyiszavak és mindkettejük szavai

• puffnövény, lippidikk, kis sárga ápuszta (a gyermeki fantázia szüleményei)
• Filctoll család: Flintstone család (nem félreértésből, hanem szándékosan viccelődve)
• cuki és büdös: jó és rossz (szerepjátékok során a meseszereplők nem jók és rosszak, hanem cukik és büdösek, tehát például a kismókus a cuki, őt üldözi a gonosz farkas, aki a büdös)
• reggel-esti: éjjel-nappali (bolt) (Terka)
• pittyentő: vonalkód (Matyi)
• illedelmetlen: udvariatlan (Terka)

Ritkán

TERKA: Anya, járnak itt autók?
JULE: Ez egy erdészeti út, úgyhogy csak ritkán.
TERKA: Lehet, hogy ma ritka van.

Amikor jól esik

Ahogy beköszöntött a tavaszi jóidő, a Matyi és a Terka megbeszélték, hogy mostantól jönnek a kisebb-nagyobb sérülések és bibik, mert többet fognak szaladgálni odakint, ráadásul rövidebb ruhában, és bizony sokat fognak esni-kelni. Szegény Dédmamáról is hallottuk, hogy nemrég megint elesett, és elég nehezen sikerült csak talpra állítani. Az autóban – épp a Hegyestűre megyünk – a Nani meg azt meséli, hogy most pár napja a Dédpapa is esett egy nagyot. Mire a Terka summázva megjegyzi: „Hát, most ilyen esős évszak van.”

Ment-e a könyvek által a világ elébb?

A gyerekek a kertben „söröznek” (0,0%-os rádlerrel) egy koszlott pokrócon ülve. Én fent dolgozom. Látom, hogy jön fel a Terka, és huncut mosollyal visz le egy keményfedeles könyvet. Gyanús, úgyhogy utánaszólok:
PETI: Terka, miben sántikálsz? Huncut a mosolyod.
TERKA: De Apa! Pont, hogy nem rossz dolgot csinálok, hanem jót! Nem akarjuk, hogy a pokrócra ömöljön a sör, ezért leviszek egy kemény, lapos könyvet, hogy arra tegyük a sörösdobozokat!

PiPapa, a passzionárius

Azért a PiPapa is tud jókat mondani. Az ebédnél a Mama húsvéti, kórusbeli szereplését ecsetelve meséli: „Sok szépet énekeltek a Mamáék, például a missziójátékban is…”

Megint földrajz

Pénteken a Matyi meghívta a Mersét és a Bálintot délutánra. A közös játék során előkerült egy kártya, amin a Bermuda-háromszögről volt szó. A jól informált Merse alaposan kiképezte a többieket, mi minden szörnyűség történik ott a vízi és légi járművekkel. A Matyit természetesen azóta is erősen foglalkoztatja a dolog. Úton a Kaptárkőbe az autó hátsó ülésén nagy beleéléssel adja tovább a Terkának: „Mert ami vasból van, azt a tenger ott a Bel-Buda-háromszögben lehúzza…”