Cápa

Beszélgetés a berouni Kaufland parkolójában, bevásárlás után a kocsi felé bandukolva:
JULE: Néha vidám az ember, néha pöröl.
TERKA: Ne pörölj, cápa!

A szeretet ünnepe

A Jutinál tartott karácsonyi családi délutánról hazafelé tartva a Terka elmélkedik az autóban az ünnep mibenlétéről:
TERKA: Sok gyerek azt hiszi, hogy a Karácsony az ajándékokról szól. De a Wolf család tudja, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe.
JULE: De jó, hogy ezt mondod! És mikor érezted igazán a szeretetet az ünnepen?
TERKA: Mikor megfogtam az első ajándékot!

Anya nem olyan

Anyuék koncertjét hallgatjuk a gazdagréti templomban. Éppen a vendégkórus énekel, Anyu és a kórustársa, Betti az első padsorban ülnek, Terka mögöttük. Lassan közeledik az ő fellépésük, ezért Betti elővesz egy piperetükröt meg egy rúzst, és sebtiben megigazítja a sminkjét, amit a Terka nagy érdeklődéssel figyel mögüle. Ezt észrevéve a Betti odasúgja neki:
BETTI: Terka, hát miért csodálkozol? Biztos anya is szokott ilyet csinálni, nem?
TERKA: Nem, ő építészmérnök.

Ókori görög mitológia – némi mezozoikummal vegyítve

Matyi meséli suliból hazafelé: „Most matekepochánk van, már nagyon unom. De hamarosan jön egy másik, amiben történetek lesznek, és már nagyon várom, mert abban tanulni fogunk a Minotoszauruszról is.”

Kicsi a bors, de logikus

Nézegetem a borsszórót, amit a Jule kapott a Nanitól a születésnapjára. Elég csavaros a dizájnja: amikor az asztalon meglátja az ember, valószínűleg nem jön rá elsőre, hogy hogyan is lehet belőle borsot szórni.
PETI: Nagyon jól néz ki ez a borsszóró, de nem túl sok logika van benne.
TERKA (flegmán): Nem is logikának kell benne lennie, hanem borsnak.

Tolsztoji

A számítógép előtt ülünk, a Terka az ölemben, hangoskönyvet keresünk nekik a YouTube-on. Találok egy hosszú lejátszási listát, amiben főleg nagyregények vannak, de egy-két gyerekeknek szóló rádiójáték is. Az első eleme Tolsztojtól a Háború és béke, úgyhogy a felső képernyőn ez látható nagy betűkkel kiírva. Vicceskedve meg is kérdezem tőle, hogy ehhez mit szólna (lásd még: dad jokes). Aztán közben másra terelődik a szó, abban maradunk, hogy mégsem hallgatnak ma hangoskönyvet, úgyhogy az alsó képernyőn el is indítom a Mixcloudon épp beállított afrofunk mixet. Afrikai ütősök, gitárok, elektromos orgonák szólalnak meg – Terka ráncolja is a szemöldökét, majd a felső képernyőn lévő feliratot böngészve bizonytalanul kérdezi: „Ez most a Toy Story?”

Egyértelműen az én lányom :-)

Pakolunk ki a gyerekszobából, mert másnapra béreltünk takarítógépet, és az egész szőnyeget fel akarjuk porszívózni. A Terka épp viszi kifelé az állólámpát, és közben megszólal: „Fel vagyok villanyozva!”

Orrszarvú

A Terka két rózsatövist ragaszt az orromra, amitől úgy nézek ki, mint egy orrszarvú. Így kommentálja: „Apa, tökre úgy nézel ki, mint egy gutáns állat.”

Csillárom, haj!

A Terka és a Matyi nagy beleéléssel mesélik a krakkói kiruccanáson, azon belül is a wieliczkai sóbányában szerzett élményeinket a Mamának. A számos látványosság mellett szóba kerülnek a Szent Kinga-kápolna gyönyörű sókristály csillárjai és a kősó szállítására használt csillék is, aminek köszönhetően a végére a Terka mondandójában kicsit össze is csúsznak a dolgok: „... és a végén a kijárathoz minket is csillárral vittek!”