Kire ütöttek?

A Matyi és a Terka állnak a fürdőszobában, nézik magukat a tükörben.
MATYI ÉS TERKA: Anya, mi nem is hasonlítunk egymásra. Mondd már, miben hasonlítunk?
JULE: Hmm… állatok?
(Nevetés.)
JULE: Hmm… szemetek?
(Fulladozó nevetés.)

Terence Hill

Régi fotókat nézegetünk a hetvenes évekből: Mama és Papa esküvője, Jutiék esküvője, Peti keresztelője, ilyesmik. Az egyik csoportképnél a Jule megjegyzi, hogy a Papa hogy hasonlít rajta Terence Hillre. Mire a Terka felkiált: „Tényleg! Nekem is nagyon ismerős volt!”

A szétszórtság váratlan előnyei

A Terka reggel otthon hagyta a tízóraiját, ami ráadásul egy bővített adag, mert mostanában nem esznek a menzán ebédet. Ma hétfő van – ennek a történetben még lesz jelentősége –, és délután még zongorája is van, így csak háromkor fogok érte menni. Szóval megesik rajta az apai szívem, és nagyszünetben utána viszem a kaját. Az udvar zárt kapuján keresztül társalgunk:
PETI: Terka, otthon hagytad reggel a tízóraidat, utánad hoztam.
TERKA: Köszi! De nem baj, mert megettem helyette az ebédemet.
PETI: Milyen ebédedet? Hát a teljes kajacsomagot otthon hagytad.
TERKA (elgondolkodva): Hm… De akkor mit ettem?… Jaaaa, akkor az valószínűleg még a pénteki volt, ami a táskámban maradt!

Főzés takarékon

A gyerekek főzik ma a vacsorát a Jule irányításával, aki jelzi a Terkának, hogy ideje meggyújtani a lángot a tűzhelyen. Mire a Terka visszakérdez: „Anya, a spórolósra kell?”

Latin

A gyerekek sok Asterixet olvasnak mostanság, amiben gyakran előfordulnak latin kifejezések, leggyakrabban az „Ave!” köszöntés. Este, mikor megyek be hozzájuk elköszönni, ők éppen ezzel szórakoztatják magukat és egymást: „Ave, Terka!”, „Ave, Matyi!” Amikor belépek, engem is köszöntenek: „Ave, Apa!” Természeesen igyekszem megragadni minden alkalmat, amikor egy kis nyelvoktatást tarthatok nekik (bár ez a téma még mindig sokkal jobban érdekel engem, mint őket…). Mondom nekik, hogy az apa latinul pater, tehát azt kellene mondaniuk, hogy „Ave, pater!” Mire a Terka: „Akkor te pater Péter vagy?” (Megálltam, hogy kijavítsam pater Petrusra.)

Bolondos mértékegységek

A Terka ma estére palacsintasütést tervez. Már többször kevert palacsintatésztát, ügyesen is csinálja, de azért a biztonság kedvéért a Jule összeírja neki a hozzávalókat, amíg ő elmegy szülői estre. Pár perc múlva jön a Terka segítséget kérni:
TERKA: Apa, hány milliliter egy dililiter?
PETI: ???
TERKA: Miért, akkor mi az a „dl”?

Don't call me Shirley

JULE: Gyere le velem a pincébe!
TERKA: Nem vagyok a leveled.

Fékek és tűzoltók

Bringázunk a gyerekekkel (pontosabban én futok): ez a koronavírus miatt otthoni oktatásban tartott mozgásóránk. A Matyi arról beszél, hogy mennyiféle fék van: kontra, dobfék, görgős fék stb. Mire a Terka kijelenti: „A Zoli is fék.” Értetlen fejünket látva megmagyarázza: „Hát mert megfékezi a tüzet!” Majd így folytatja: „De ő jobbfék.” Látva, hogy ezt is magyaráznia kell, hozzáteszi: „Miért? Hát nem balfék!”

Cápa

Beszélgetés a berouni Kaufland parkolójában, bevásárlás után a kocsi felé bandukolva:
JULE: Néha vidám az ember, néha pöröl.
TERKA: Ne pörölj, cápa!

A szeretet ünnepe

A Jutinál tartott karácsonyi családi délutánról hazafelé tartva a Terka elmélkedik az autóban az ünnep mibenlétéről:
TERKA: Sok gyerek azt hiszi, hogy a Karácsony az ajándékokról szól. De a Wolf család tudja, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe.
JULE: De jó, hogy ezt mondod! És mikor érezted igazán a szeretetet az ünnepen?
TERKA: Mikor megfogtam az első ajándékot!

Anya nem olyan

Anyuék koncertjét hallgatjuk a gazdagréti templomban. Éppen a vendégkórus énekel, Anyu és a kórustársa, Betti az első padsorban ülnek, Terka mögöttük. Lassan közeledik az ő fellépésük, ezért Betti elővesz egy piperetükröt meg egy rúzst, és sebtiben megigazítja a sminkjét, amit a Terka nagy érdeklődéssel figyel mögüle. Ezt észrevéve a Betti odasúgja neki:
BETTI: Terka, hát miért csodálkozol? Biztos anya is szokott ilyet csinálni, nem?
TERKA: Nem, ő építészmérnök.

Kicsi a bors, de logikus

Nézegetem a borsszórót, amit a Jule kapott a Nanitól a születésnapjára. Elég csavaros a dizájnja: amikor az asztalon meglátja az ember, valószínűleg nem jön rá elsőre, hogy hogyan is lehet belőle borsot szórni.
PETI: Nagyon jól néz ki ez a borsszóró, de nem túl sok logika van benne.
TERKA (flegmán): Nem is logikának kell benne lennie, hanem borsnak.

Tolsztoji

A számítógép előtt ülünk, a Terka az ölemben, hangoskönyvet keresünk nekik a YouTube-on. Találok egy hosszú lejátszási listát, amiben főleg nagyregények vannak, de egy-két gyerekeknek szóló rádiójáték is. Az első eleme Tolsztojtól a Háború és béke, úgyhogy a felső képernyőn ez látható nagy betűkkel kiírva. Vicceskedve meg is kérdezem tőle, hogy ehhez mit szólna (lásd még: dad jokes). Aztán közben másra terelődik a szó, abban maradunk, hogy mégsem hallgatnak ma hangoskönyvet, úgyhogy az alsó képernyőn el is indítom a Mixcloudon épp beállított afrofunk mixet. Afrikai ütősök, gitárok, elektromos orgonák szólalnak meg – Terka ráncolja is a szemöldökét, majd a felső képernyőn lévő feliratot böngészve bizonytalanul kérdezi: „Ez most a Toy Story?”

Egyértelműen az én lányom :-)

Pakolunk ki a gyerekszobából, mert másnapra béreltünk takarítógépet, és az egész szőnyeget fel akarjuk porszívózni. A Terka épp viszi kifelé az állólámpát, és közben megszólal: „Fel vagyok villanyozva!”

Orrszarvú

A Terka két rózsatövist ragaszt az orromra, amitől úgy nézek ki, mint egy orrszarvú. Így kommentálja: „Apa, tökre úgy nézel ki, mint egy gutáns állat.”

Csillárom, haj!

A Terka és a Matyi nagy beleéléssel mesélik a krakkói kiruccanáson, azon belül is a wieliczkai sóbányában szerzett élményeinket a Mamának. A számos látványosság mellett szóba kerülnek a Szent Kinga-kápolna gyönyörű sókristály csillárjai és a kősó szállítására használt csillék is, aminek köszönhetően a végére a Terka mondandójában kicsit össze is csúsznak a dolgok: „... és a végén a kijárathoz minket is csillárral vittek!”

Csengettyűs jó napot!

Mivel Krakkóban vagyunk, tanítgatom a Terkát, hogyan kell lengyelül köszönni: „Dzień dobry”. Az ő fülében viszont még valószínűleg a karácsonyi csengettyűk visszhangzanak, mert visszakérdez: „Jingle Bell?”

Cement

A Jule és a Terka kártyáznak, a Matyinak meg épp rossz kedve van, ezért az asztal túlfeléről kötözködik velük.
JULE: Matyi, olyan vagy, mint a cement: mindenbe belekötsz.
MATYI: Nem. A cement nem is köt bele mindenbe.

Csókok

Megölelem, megpuszilom a Julét, miközben a Terka nekünk háttal a földön játszik valamit. Magában így morfondírozik: „Fujj, csókok… Bár, végül is, ha felnőtt leszek, majd én is fogok.”

Fogas kérdés

Jövünk haza Olaszországból, megy az Alma együttestől a „csattant egy protézis a magház tetején”. Terka nem érti a szöveget, ezért a Matyihoz fordul segítségért, aki szolgálatkészen világosítja fel: „Hát csattant valami a magház tetején, és még az a protéz is, de azt nem tudom, micsoda”.