Nehéz a szülőket megóvni a külvilág káros hatásaitól

A Terka kapott egy szettet karácsonyra, amivel csillámtetkókat lehet készíteni. Miután magát és a Matyit teljesen kidekorálta, sorra kerültek a felnőttek. Én sem menekülhettem, úgyhogy úgy gondoltam, akkor már csináljuk rendesen: kértem egy rózsaszín szívecskét a bal vállamra.
JULE (az elkészült tetkót megpillantva): Hű de szexi!
TERKA (csípőre tett kézzel, összevont szemöldökkel, kedves megrovással a hangjában – pont, ahogy egy jó nevelőnek azt csinálnia kell): Hol tanultátok ezt a szexit?!

A szülői nyelv is megbotlik néha

JULE: Matyi, gyere szót fogadni! … őőő, fogat mosni!

Mesterségem címere

MATYI: Ma az iskolában énekeltük az Izzik a galagonya-verset.
PETI: Az jó kis vers, ki is írta?
MATYI: Nem tudom.
PETI: Nem a Weöres Sándor?
MATYI: Ja, de, igen, már emlékszem, mert úgy tudom, hogy az őszi verseket Weöres Sándor írja.

Terkaszavak

• ácska: ócska
• gorba: goromba
• tubalota: tubarózsa
• olyan lenne, mintha (…): olyan, mintha (…) lenne

Évnyitó

Matyi pár perccel az évnyitó előtt, az iskola aulájában, az anyjához simulva: „Anya, én már rezgek az izgalomtól!”

Meglepődés

Dédinél:
TERKA: Anyu, ki az a néni és az a kisfiú a képen?
JULE: Jézus és Mária.
TERKA: Jézusmária! De hisz ez akkor Jézus, Mária!

Megbocsátani nehéz

A Terka mostanában nagyon bosszantó, ígéreteket be nem tartós, hisztis viselkedéssel feszegeti a határait. Ma is ez történt, és mutatva, hogy szomorú vagyok miatta, sikerült kicsikarni belőle egy nem túl őszinte bocsánatkérést.
TERKA: Bocsánatot kérek.
PETI: Rendben, megbocsátok, de nagyon nehezemre esik, mert mostanában mindig ezt csinálod. Én mindig elhiszem, hogy többet nem fogsz ilyet csinálni, de aztán másnap megint csinálod. Szóval nagyon nehezen bocsátok meg.
TERKA: Igen, megbocsátani nagyon nehéz. Amikor én életemben először megbocsátottam, az is nagyon nehéz volt. Még lihegtem is.

Lecsó

A Jule lecsót főz.
MATYI: Ilyen az oviban is szokott lenni, csak ott sokkal finomabb!
JULE: Miért, ott hogy csinálják? Miben más?
MATYI: Hát sokkal több benne a paradicsomlé, és csak káposzta van benne.

Sóska

Az udvaron vagyok a gyerekekkel, a Jule telefonál, hogy mit hozzon vacsorára. A Terka kéri a telefont, ő akar anyával beszélni. Mondja neki, hogy sóskát hozzon. A Jule próbál tiltakozni – „Két falatot sem fogsz belőle enni, kislányom!” –, de aztán persze beadja a derekát. Vacsorára elkészül a sóska, a Terka természetesen két falat után otthagyja, az a két falat is inkább csak a reszelt parmezán a tetejéről.
PETI: Édes kislányom, úgy mégis mire gondoltál, amikor azt mondtad anyádnak, hogy sóskát kérsz vacsorára?
TERKA: Hát inkább tejbegrízre.

Három-nyolc-nulla

A gyerekek a Terkáék anyák napi ünnepsége után a Juléval és a Mamával elmennek fagyizni. A fagyi után a gyerekek megkívánnak még egy kis sütit is. A Terka áll a vitrin előtt, és nézegeti, mit kérjen. A sütik neve és ára ki van írva, de hát még nem tud ugye olvasni – a számokat viszont már ismeri! Úgyhogy segítséget kér:
TERKA: Mama, mi az, hogy három-nyolc-nulla?
MAMA: Háromszáznyolcvan.
TERKA: Akkor én háromszáznyolcvanat kérek!

Színházi élmények

A Mama meghívta a gyerekeket színházba Húsvét hétfőre, a Rozsda lovagot nézték meg. A gyerekeknek nagyon tetszett a darab, a Matyi csillogó szemekkel mesélte később, hogyan bolondozott a színész, „aki a sárkányt szerepelte” (Szabó Győző). Többek között egy reszelőre és egy habverőre azt mondta, hogy azok hangszerek – bár utóbbi a Terka szerint „habkeverő”. A Terka még egy kicsit fél a színházakban, valószínűleg egy kicsit félősre sikeredett korábbi ovis előadás miatt. Ahogy a múltkor velünk a Brumi macis bábelőadáson, ezúttal is kicsit a Mamába bújva kezdte az előadást, eleinte nem is fordult a színpad felé, és azt mondta, ő aludni fog. Aztán persze feloldódott, a végén mondta is a Mamának: „Nem volt semmi félés!” Oda is, vissza is négyeshatossal mentek, és a villamosozást is nagyon élvezték. A Terka erről úgy nyilatkozott: „Ez az első napom az életemben, amikor színház is meg villamos is van.” A végén a Mama, aki a jegyeket vette nekik, azt mondta nekik: „Köszönöm, hogy eljöttetek velem.” Mire a Terka: „Magadnak köszönheted!”

Székesfehérvár

A Matyi már nagyon készülődik a suliba. Ma a Terkával vonatos-utazósat játszottak, ennek keretében rajzolt egy Székesfehérvárra szóló vonatjegyet. Zöld színnel „írta” az úticélt – megfejtés lentebb.

Egy szék, egy S, egy kis hézag, ami a „fehér”-et hivatott jelenteni, és egy vár. (A színes virág amúgy az ovija nevére utal – Hétszínvirág –, a halacska az ovis jele, a bal felső sarokban látható kék épület pedig maga az iskola.)

Életkor

A Terkát tavaly óta nagyon érdekli, hány éves, gyakran rákérdez, és másoknak is nagyon szeret beszámolni róla. Tavaly nyáron ugye azt mondtuk neki, hogy három éves. Később, az év vége felé azt, hogy három és fél. Aztán – bár utólag persze könnyen belátható, hogy a vegyes törteket ebben az életkorban még nem kellett volna erőltetni, de hát szegény hülye felnőtt meg valahogy érzékeltetni akarja az idő múlását – jött a három és háromnegyed. Sőt talán olyan is elhangzott, hogy „Három és négy között vagy, kislányom”. A lényeg, hogy szegénykét sikerült teljesen összezavarni. Úgyhogy mostanában büszkén szokta újságolni: „Három és négy éves vagyok!”

Fogmanók

Szintén az óvónénik mesélik az alábbi elcsípett beszélgetést:
ZSÓFI: Mindig meg kell mosni a fogunkat!
TERKA: Igen, mindig, mert különben jön a fogmanó, és kiszedi a fogadat, és fészket csinál belőle.

Az biztos, hogy nagy dumás

Terka óvónénijei mesélik, hogyaszongya az egyik ebédnél: „Anya főzött sok spenótot. Én mindet betettem a számba, mert én nagyszájú vagyok.”

Terka és a szépség 2.

JULE: Megmoshatom a hajad, hogy holnap szép hajjal mehess óvodába?
TERKA: Nem. Majd nem mondom meg, hogy nem szép.